Dimanikus idézet

„Az ember képzésével, nevelésével jobbá tehető a világ.” - Az iskolanővérek szabályzata

2008-as beszámoló

2008. beszámoló

Kedves Nővérek, kedves Barátaink, Támogatóink!

 

     Szeptember 3-án lezárult a 2007/2008-as tanév az Erdélyi Tündérkertben is. Szeretnénk egy rövid beszámolóval hírt adni, mi minden történt ebben az évben. A tanév 2007-es része Kodály Zoltán és a Kárpát-medencei Kodály-verseny jegyében telt.

     2008. januárjában indítottunk egy új csoportot Jobbágytelkén. A környékbeli falvak – Ehed, Székelyhodos – felsős gyermekeivel ugyanis úgy megduzzadt a jobbágytelki csapat, hogy az alsósok számára külön csoport indítása vált szükségessé. Néhány óvodás is bekéredzkedett, s a hetek folyamán egyre több kistestvér, szomszéd kisgyerek jött el. Ebben a csoportban van a legfiatalabb tanítványunk, Anita, négy éves, aki az elsős nővérével minden egyes órán ott van, végig figyel 50 percet, mindent ugyanúgy megtanul, ahogy a „nagyok”, furulyázik, szolmizál, ír a füzetbe, körjátékozik. Ugyanakkor a felsős csoportunk elkezdett vegyeskarban énekelni: a 6-7-8. os fiúk hangja sorban megmélyült, kiváló tenor és bariton hangok alakulnak, fiúk-lányok élvezik a hangzást.

 

     A februári szünetben gazdag műveltségi programot kínáltunk a leghűségesebb gyerekeknek. Kezdődött a közös jobbágytelki hagyományőrző táncházas farsangi nappal. Ezt a jobbágytelki szülők és nagyobb gyerekek készítették elő, a kórustagok hozhatták a szüleiket, nagyszüleiket, testvéreiket is. Hét faluból és Szovátáról jöttek össze felnőttek-gyerekek, s a nyárádmenti táncok mellett a moldvai körtáncba is szívesen bekapcsolódtak a felnőttek is. Sokan közülük évekig nem lépik át a falujuk határát – ennél is nagyobb volt az igényes közös táncolás öröme. A felnőttek arra is rácsodálkoztak itt, hogy mennyire szeretik egymást a különböző falvakból jövő gyerekeik, milyen összeszokott kis társaság már ez. Azután szovátai kórusnap, végül pedig gyergyói kirándulás, a gyergyószárhegyi kastély, ill. Gyergyószentmiklóson a Maros együttes farsangi produkciójának megtekintése zárta az élményszerű tanulást.

 

     Áprilisban nagy örömünkre Kolozsvárra hívott minket Guttman Mihály karnagy úr és leánya, Guttman Emese, aki a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke. A Kodály-jubileum alkalmából gyermekkórus találkozót szerveztek, melynek azt a nevet adták: „Éneklő Ifjúság Kodály Zoltán szellemében”. Nagy örömmel készültünk, gyerekjátékkal, néptánccal, furulya kamara muzsikával, s természetesen énekkari darabokkal. Nagyon örültek a kolozsváriak a székelyföldi gyerekeknek s a tiszta hangoknak! A közönségben jónéhányan öregdiák barátaink, akik a kedvünkért jöttek el, visszaemlékeztek mariánumos éveikre, amikor Kodály maga vezényelte nekik a Forr a világot vagy éppen a Zeneakadémiára vitte el őket híres karvezetőjük. A reményük támadt fel, hogy van folytatása annak, amiben ők ifjú korukban nevelődtek: a kultúrának a keresztény neveléssel összekapcsolódva. A szakmai zsüri az elismerés mellett barátságával is megajándékozott minket.

 

     Május elején is volt néhány nap vakáció, ezt kihasználva intenzív képző tábort szerveztünk, ezúttal Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban, ahol újabb kedves ismeretségre tettünk szert ennek kapcsán. Új főesperesünk, Csintalan László atya fogadott minket nagylelkűen a szép, tágas, a kultúrához méltó ifjúsági központban. Délelőtt négy óra zenei foglalkozás: énekkar, szólampróba, furulya, kottaolvasás, ebéd után egy kis mozgás, játék, majd újra képzés: Háry-próba, furulya, tánctanulás Varró Hubával, a Maros együttes kiváló táncosával, népi játék tanulás Moldován Emesével, a Folkcenter zenepedagógusával, esti népdaléneklés, táncház – ez a tábori program. Fodor Anti és Majzik Tamás (kisiskolás korukban Noémi nővér volt az osztályfőnökük), szegedi piarista öregdiák hűséges segítőink szokásos kvízjátékaik, kézműves foglalkozásaik, műveltségi előadásaik (most épp a határon túli magyarság demográfiai jellemzőiről) mellett reggel, este csoportos imát, beszélgetést vezettek. Napi tíz óra tanulás, képzés, és ez hatalmas élmény gyereknek, felnőttnek egyaránt.

 

     Májusi jubileumi hétvégénk több helyszínen zajlott. Szovátán, a Teleki Házban családi napot tartottunk: ünnepségünkön a környék leghűségesebb családjai jöttek össze. Emlékezés, élményszerű tanulás, köszönetmondás, kishangverseny, örömzenélés, öröméneklés, kis csoportos foglalkozások s a végén közös tánc  - az óvodástól a kérges kezű falusi nagypapáig mindenki élményekkel tért haza. Jó volt együtt látni székelyföldi barátainkat az otthonról érkezettekkel. Vasárnap a csodaszép mikházi templomban volt ünnepi mise, majd a pici mikházi iskolába gyűlt össze a környék apraja-nagyja. Jöttek Köszvényesről, Deményházáról, Remetéről. Az ebédbe „belefőzték” minden hálájukat kedves tanítványaink szülei, nagyszülei. Jobbágytelke volt az utolsó állomása közös ünnepünknek. Köszönet a szervezésért, az előadásért, a baráti szavakért, a szerető jelenlétért, az újságcikkért a gondos házi munkáért, előkészületért Szüleinknek, a nővéreknek (Monika nővér, Paschalis nővér, Margit nővér, Judit nővér, Petra nővér, Noémi nővér, Klarissza nővér), kedves barátainknak: Dombóvári Erikának, Lukács Katinak, Anikának, Komlósi Gyöngyinek és debreceni egyetemista diákjainknak: Pesti Juditnak és Cetter Nikinek.

 

     A június kiemelkedő eseménye volt a mikházi Csűrszínházi napokon, a Csűrszínház épületének felavató ünnepségén Kodály Zoltán: Háry János c. darabjának bemutatója. Középkori vásári hangulat hívogatja Mikházára Maros megye színházrajongóit. Profi és amatőr társulatok mutatkoznak be a nagy múltú nyárádmenti falucska , a nyárádmenti Szentföld központja iskolaudvarán álló csűrben. Közös éneklés az esti tábortűz mellett, ökörsütés, sár – a városban élő erdélyieknek is nosztalgia, ilyenkor a városi értelmiség ellepi a kis falut.

Mi énekkari próbával, táncpróbával, furulyaegyüttes próbával, természetesen szövegpróbával készültünk a bemutatóra a júniusi hetekben. Közös díszletkészítés, díszletfestés, jelmezvarrás, a kellékek ötletes előállítása fokozta a készület izgalmait. Az előadás napjának délutánján jégeső, vihar lepte meg a Nyárádmentét, de 6 órára kiderült az ég, előbújt a szivárvány, s az eső utáni tiszta napsugarak voltak a reflektorfény 60 székelyruhás nyárádmenti lelkes kisgyerek Háry-előadásán.

 

     A nyár folyamán előadtuk még a Háryt Nyárádköszvényesen, ez volt a főpróbája a két magyarországi előadásnak. Ezen kívül két faluban szerepeltek a gyerekek rendszeresen magyarországi csoportok előtt. Mikházán, Kájoni János templomában középkori és reneszánsz muzsikával gazdagított Kájoni János-műsor könnyeztette meg az a hat Erdély-járó csoportot, akik Szarka Gyuri bácsi szervezésében járják a Székelyföldet évek óta. A csoportok Jobbágytelkén a hagyományőrző táncos gyerekek előadásának s a falu vendégszeretetének örvendezhettek. A szervezőkkel közös reményünk: a faluturizmus beindulása ezekben az elhanyagolt, távol eső, még szinte érintetlen falvakban. Ennek egy állomása a turista csoportok nagylelkű adakozása, mely a nyár végén, összegyűjtve és „érdemek szerint” kiosztva komoly nyári keresetet, s a családoknak igen nagy segítséget jelent az őszi beiskolázáshoz.

Nagy áldása még az Erdély-járóknak az ösztöndíj rendszer beindítása. A gyerekekről szerzett élményeik alapján kedves anyaországi emberek, házaspárok, családok sorra elhatározzák, hogy támogatnak egy évre egy tehetséges, nehéz sorsú székelyföldi gyereket.  





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |