Dimanikus idézet

„Kultúrát nem lehet örökölni. Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszíteni könnyű.” - Kodály Zoltán

A Lakiteleki Népfőiskola vendégei voltunk...

   

 A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar és a szovátai Kodály Zoltán Népfőiskola Lezsák Sándor meghívására május első napjait a Lakiteleki Népfőiskolán töltötte. Kettős célja volt a „vendégeskedésnek”. A gyermekkar számára intenzív kórustábor szerveződött, a felnőttek, egyetemisták csoportja pedig a népfőiskolával ismerkedett. Mindkét csoport számára igen-igen gyümölcsöző, élménydús, feltöltő napok teltek a májusi virulásban talált, megújuló szellemi-lelki központban. A tündöklő zöldek táplálták reményünket, a májusi eső a Fentről jövő áldás képévé vált. Reménykedve, gazdagodva és megáldva jöttünk el a Kárpát-medence szívében működő központból, visszük a keleti végekre annak a reményét, hogy a lassan-lassan elszórványosodó Maros megye csücskében a Sóvidék és a Nyárádmente számára lehetőségeket nyújtó kulturális-lelkiségi központ, népfőiskola születhet, a tíz éve ott működő iskolanővérek gondozása alatt. 

    

      

A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közel 50 tagjának volt lehetősége részt venni a lakiteleki kórustáborban. Délelőttönként három órás próba volt a Kösöntyű Néptánccsoport tánctermében, persze megszakítva jobbnál jobb közösségi játékokkal a gyepen. Gabi néni – Czakó Gabriella karnagy – a lehető legtöbbet hozta ki a gyerekekből a sok nevetéssel teli próbák folyamán. Nyári svájci kórusversenyre készülve a székelyföldi kórus Jannequin, Monteverdi, Mendelssohn, Kodály, Bárdos, Kocsár-műveket énekelt, melyek napról napra egyre jobban szóltak. Délutánonként a szólampróbákkal párhuzamosan kézműves foglalkozáson illetve úszásoktatáson vehettek részt a kórustagok. A népfőiskola egyik alapeszméje a „használható tudás megszerzése” a városi gyerekek számára oly természetes úszástanfolyam lehetőségében valósult meg, mely a Lakiteleki Népfőiskola külön ajándéka volt az erdélyi, főként falusi gyerekek számára. Boldog volt úszó gyermek és Kecskemétről délutánonként érkező tanára: a gyerekek élvezték, hogy egyre bátrabban közlekednek a vízben (néhányan életükben először voltak vizes közegben), a tanárok pedig el voltak bűvölve a gyermekek udvariasságától, fogékonyságától, fegyelmezettségétől. A gyermekek programjának segítőtársai voltak a karvezetők mellett Hedvig nővér, iskolanővér, tanító, aki gondossággal vette körül a gyermekeket, vezette a reggeli tornákat, közösségi játékokat, óvta a gyermekek egészségét az uszodában. A kézműves foglalkozást Mihály Gabriella, szovátai néprajzos irányította, aki öt gyermeke mellett nyitott szívvel befogadja, tanítja a kórus gyermekeit is.

   

 

 

  

 

Meghívást kaptunk a lakiteleki majálisra, melyet az eső a Kultúrház falai közé kényszerített. Örömmel énekeltünk folklórműsorunk néhány szép darabjából – itt szólalt meg először Bárdos Lajos: Hej, igazítsad c. műve -, volt szóló népdaléneklés, mesemondás és jobbágytelki tánc. Külön ajándék volt, hogy láthattuk a Kösöntyű Néptánccsoport fergeteges táncát, s előkészítve a nyári találkozást a jobbágytelkiek már bemutatkozhattak nekik.

 

     Miközben zengett a Népfőiskola a gyermekkar énekétől, a mintegy húsz főből álló felnőtt csoport elmélyülten ismerkedett a népfőiskolai eszmével, előadások, beszélgetések formájában. Az első délelőtt tartalmas körsétája – Kis Márta vezetésével - már magával ragadta a Szovátáról és a nyárádmenti falvakból érkező „öregdiák”- egyetemistákat, szülőket, nagyszülőket, pedagógusokat, szakembereket. A második délelőtt a lakiteleki napok csúcspontjaként házigazdánk, Lezsák Sándor szólt hozzánk biztató, lelkesítő előadásában, atyai bölcsességgel és szeretettel, megszólítva kicsit, nagyot: a gyermekkar tagjain kívül a népfőiskolás felnőtteket, sőt az éppen arra kiránduló Gyulafehérvári Szeminárium kispapjait is. Lezsák Sándor politikán felül álló személye Kodály Zoltánt juttatja eszünkbe, aki szintén a nemzet nevelője volt, kitartó, szívós szakmai munkájával, önmagára nem gondoló, állandóan a köz-ért tevékenykedő felelősségvállalással, emberségével az egész magyarság számára tekintély és minta. Szintén péntek délelőtt került sor Dr. Horváth Zsolt gondolatébresztő, aktivitásra serkentő beszédére, mely a hungarikumokról, helyi értéktárakról szólt. Majd pedig a több, mint száz fős erdélyi közösség imádság, ének kíséretében megkoszorúzta a Szent István kápolna előtt Márton Áron és Szent II. János Pál pápa mellszobrát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délutánonként izgalmas előadások zajlottak népművelésről, népművelőkről, szovátai és felső-nyárádmenti helyi értékekről, erdélyi épített és tárgyi örökségekről, s azok fennmaradásáról, Kodály Zoltánról, a születő szovátai népfőiskola névadójáról, egyház és népfőiskola viszonyáról, közösségépítésről. Előadók voltak: Nemes Éva tanár, népművelő (Kecskemét), Szolláth Hunor helytörténész (Szováta), Mihály Ferenc művész restaurátor (Szováta), Jávorka Lajos katolikus pap (Tiszakécske), Sárközi Sándor piarista paptanár (Csíkszereda-Kecskemét), Dudás Nóra orgonista egyetemista (Amszterdam-Sükösd). Az előadók felkészültsége, élvezetes stílusa, s legfőképpen a témák izgalmassága teljesen elbűvölte a felnőtt csoport tagjait, akik a saját bőrükön élhették át, mi a népfőiskola lényege: élményszerűen megszerzett használható tudás; kapcsolatok, közösség épülése; hit, kultúra és nemzeti elköteleződés összekapcsolása, identitás erősítése. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik belebocsátkoztak ebbe a kalandba, akár előadóként, akár hallgatóként. Házigazdánk, Mihály Margit állandó kedves és eligazító jelenlétével megmutatta, hogy a nemzetünkért érzett felelősségünk megnyilvánulása a mindennapokban történő készséges jelenléttel, a legapróbb részletekre való odafigyeléssel, az őszinte, nyílt kommunikációval valósul meg.

  

   

 

     

      

Esténként a gyermek és felnőtt csoport programja összetalálkozott, a felszabadító, jó hangulatú népzenei este illetve a játékos vetélkedő alkalmával, melyeket a gyermekkarban felnőtt egyetemisták, az alakuló népfőiskola leendő munkatársai, Salat Csilla, Jakab Erzsébet és Lokodi Anna szerveztek kreatívan és vezettek sziporkázóan.

  

  

  

 

  

 

 

 

     Köszönjük szépen, hogy átélhettük közösen mindezt, hálásak vagyunk a Lakiteleki Népfőiskola befogadó szeretetéért, vendégfogadásáért, mely lehetőséget ad arra, hogy megsokszorozódjon az az energia, ami Lakiteleket létrehozta, fenntartja, és a magyarság számára olyan fontos erőforrássá teszi. 

 

 





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |