Dimanikus idézet

„A remény: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.” - Suenens bíboros

A Magyar Kultúra Napja

     Kolozsvárott ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját, Kodály Zoltán és Arany János szellemében. Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke álmodta meg az ünnepi hangversenyt, aki a mai erdélyi magyar kultúrában szinte olyan jelentőségű, mint Kodály Zoltán és Arany János volt a saját korában, sokoldalú tevékenységével sokakban tartja a lelket, buzdít, bátorít, szervez, tanít.

 

     Erdélyben a kórusmozgalom olyanfajta jelentőségű, mint akár a Trianon utáni vagy a kommunizmus évei alatti Magyarországon; a kórusok: közösségek, s aki a kórust életben tartja, az a magyarság megmaradását segíti. Olyan műhelyek a működő felnőtt, gyermek és ifjúsági énekkarok, melyekben kultúrából táplálkozó civil közösségek születnek. Nemcsak a szórványban nagy jelentőségű ez, hanem a Székelyföld színmagyar területein is. A közösségteremtő erő mellett jelentős a magyar zenei anyanyelv megtartó ereje. Guttman Misi bácsi – felismerve ezt – évek óta inspirálja az erdélyi felnőtt és gyermekkórusokat, hogy énekeljenek magyar műveket; kórustalálkozók, hangversenyek szervezésével próbálja biztatni a kórusvezetőket, tanárokat, kántorokat. A határon túli területeken élők számára talán még fontosabb, hogy az a zenei anyag, amelyet játszanak, énekelnek, segítse magyar identitásuk megőrzését. Sok még a teendő ezen a téren, s Misi bácsi ezért a célért semmilyen áldozatot nem sajnál.

 

     A Magyar Kultúra Napja a magyar kultúra ünnepévé vált Kolozsvárott 2012. január 22-én, a Makovecz Imre által tervezett református templomban. Az ünnepet a művészetek komplex jelenléte tette élményszerűvé. A közösségi tér, mely gyengéd vonalaival, finom fa-anyagaival a „nagy otthon” érzését keltette a jelenlévőkben, csodálatos befogadója volt szónak, hangnak. A kezdő közös zsoltáréneklés felemelően erőteljes, mély és átélt volt; már Kodályt idézte – szinte hallottuk a 150. genfi zsoltár kórusmű-harmóniáit a zsúfolásig megtelt templom megzendülésében. A templom lelkésze, Bibza István kedves komoly szavaival az Örök Muzsika dimenzióját nyitotta ki az egybegyűltek előtt.

 

     Népünk két nagy nemzetnevelő prófétájára emlékeztünk. Arany Jánost és Kodály Zoltánt nemcsak az 1882-es évszám kapcsolja egybe, hanem mindkettőjük mély elköteleződése a magyar kultúra gyökerekig ható ereje mellett, hitük népünk jövőjében, s az a mélyen „európai” szakmai virtuozitás, amely a magyar nyelv, a magyar zenei anyanyelv birtokában a legmagasabbrendű művészetet képes létrehozni. Guttman Mihály, karnagy annak jelentőségét ismerte fel, hogy ez a két magyar művész- és pedagógusóriás milyen aktuális számunkra, 2012 magyarsága számára a Kárpát-medencében.

 

     Jancsó Miklós, kolozsvári színművész előadásában különösen „A walesi bárdok” hatolt el a jelenlévők lelkéig, melyet az együtt dobbanó szívek csendje, s a konok, hosszan tartó taps jelzett. Virág Erzsébet, a kolozsvári Művészeti Líceum magyar tanára lelkes szavait hallhattuk Arany Jánosról, ill. Arany-Kodály kapcsolatáról. A műsor aranymetszési pontján Guttman Mihály megrendült, a szó legnemesebb értelmében fennkölt, ugyanakkor személyes és élményszerű előadásában vallott Kodály Zoltánról, az ő korok feletti jelentőségű pedagógusi, zeneszerzői tevékenységéről, emberségéről, máig éltető hatásáról, illetve Kodály és Kolozsvár kapcsolatáról. Misi bácsi hitvalló szavai visszacsengtek Kodály Zoltán csellóra és zongorára írt szonatínája hallgatása közben. A fiatal tesvérpár, Oláh Boglárka és Oláh Mátyás közös muzsikálása egyik fénypontja volt a hangversenynek: a csodaszép mű csodaszép előadásban hangzott el.

 

     Az öt meghívott kórus az erdélyi éneklő társadalom különböző területeit képviselte. A Magyarfenesi Vegyeskar, Tóth Guttman Emese vezetésével a szórvány faluban a magyar kultúra köré szerveződő  közösségre ad példát. A csodálatos kalotaszegi viseletben éneklő falusi asszonyok és férfiak – és kolozsvári művész-tanár karnagyuk – hitüket, reményüket, sorsukat, hálájukat „éneklik ki” a választott kórusművekben, mely most is, mint minden alkalommal hitvallás volt a magyar kultúra mellett. A különböző karaktereket, hangszíneket, dallamíveket a karnagy, Tóth Guttman Emese színes egyénisége, gazdag érzelemvilága, sokoldalú muzsikálitása csalogatta elő a kórusból.

 

     A marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Kamarakórus Kovács András karnagy vezetésével arra adott példát, hogy a szakmai magas színvonalat elérő, zenészpalántákból álló kórus magyar műveket is hitelesen és gyönyörűen énekel, s fiatalokat tűzbe hozza a jó muzsika. Kovács András karnagy úr letisztult, egyszerű, lényegkiemelő vezénylése odaadó muzsikálást, intenzív kórushangzást hozott létre.

 

     A kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa Bedő Ágnes vezetésével kultúrált, szeretettel megformált, bensőséges énekléssel öt Kodály-művet adott elő, köztük a kórusirodalom egyik gyöngyszemével, az Esti dal-lal, melyet finoman és áttetszően énekeltek a kolozsvári pedagógusok, akár a többi művet.

 

     Guttman Misi bácsi, a gyerekek barátja, a múltból táplálkozó jövő embere műsorkoncepciója szerint a gyerekek és a fiatalok zárták a hangversenyt, reményt adva ezzel a kolozsváriaknak, az erdélyieknek, a magyarságnak. Megzendült a jövő a két utolsóként éneklő kórussal.

A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar (Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera) a legkisebbeket képviselte. A közönség szűnni nem akaró tapsa nemcsak a gyerekek üde éneklésének szólt, hanem magának a gyermek-létnek, a jövő örömének, a székely ruha színeinek, s annak az erőnek, amely az összefogás nyomán tartja és megtartja nemzetünket. A Székelyföld fővárosában összetalálkozott az ősi falusi erő a városi – nemzeti és európai – kultúrával, s ezzel talán tettünk egy lépést Kodály álma beteljesedése felé.

 

     A Dr. Székely Árpád vezette kolozsvári Református Kollégium Énekkara az egyházi iskolás öntudatos, elkötelezett, szépre-jóra nyitott, lelkes, tisztaszívű ifjakat képviselte. Zengő hangjuk, odaadó előadásuk lelkesítő volt, és azt a reményt táplálta tovább, hogy van jövő a mi számunkra, magyarok számára. Erőteljes, felemelő előadásukban a „Forr a világ…” valóban vérpezsdítő volt, s a Boldogasszony anyánk feldolgozását már velük énekelte a közönség is. A magyar Himnusz közös éneklésére ráhangolódott közönség együtt zengő közösséggé vált, betetőzve a magyar kultúra ünnepét Kolozsvárott, 2012-ben.

 

  

Nagy Éva Vera

 

Mert hiszem:

Isten új arcot ölt minden reggel,

 





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |