Dimanikus idézet

„A remény: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.” - Suenens bíboros

A szívről

Cor   ad   cor   loquitur

A szív (latinul cor, cordis) a keringési rendszer központi szerve, egy üreges, izmos falú tömlő, mely ritmikus összehúzódásokkal pumpálja a vért a gerincesek vérkeringésében. A szívvel kapcsolatos szakkifejezésekben a görög eredetű kardia- (καρδιά) szót használják.

A gerincesek szíve szívizomból áll, ami a simaizmokhoz hasonlóan akaratunktól függetlenül működik, ám azoktól eltérően gyors és erőteljes összehúzódásokra képes és csak ebben a szervben található meg. Egy átlagos, percenként 72-szer összehúzódó emberi szív megközelítőleg 2,5 milliárdszor húzódik össze egy átlagos élettartam alatt. A nők szíve átlagosan 250-300 g, a férfiaké 300-350 g.(Wikipédia)

      + + +

Magyarországon évente 20-25 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállásban, ez naponta 60-70 embert jelent, azaz Magyarországon minden 30. percben meghal valaki kórházon kívül hirtelen szívhalálban. A betegek 20-30 %-a nyilvános helyen lesz rosszul, túlélési esélyeik ez esetben nem túl kecsegtetők, hisz újraélesztésükre az első tíz percben van a legnagyobb esély.

 

 + + +

Érdekes és  misztikus is egyben, hogy az emberi testből a szív áll ellen a legtovább a gyorsított enyészetnek. A többi izom és szövet már rég elhamvadt, amikor az életünkben oly sokat dolgozó izomdarab még izzó csomóként makacsul pislákol.(Beszámoló egy krematóriumból)

+ + +

A szív az embereket az ősidők óta foglalkoztatja, az első szív-ábrázolás több mint ötvenezer éves. A Bibliában ezer fölött van a szívre vonatkozó idézetek száma, köznapi beszédünkben nem telik el nap, hogy valamely szívvel kapcsolatos hasonlatot, metaforát ne használnánk.(Internet)

+ + +

Nem törik  a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz  fogékonyabbá…(Arany János)

+ + +

Olyan a szív, mint a labda:

 a játszó sors dobja-kapja.

Mennél inkább ütik-verik,

annál feljebb emelkedik.(Gárdonyi Géza)

+ + +

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog? (Reményik Sándor)

 + + +

XVI. Benedek  pápa  tavaly ősszel Birminghamban,
John Henry Newman boldoggá avatása alkalmából elmondott homíliájából 

 

Newman  bíboros  jelmondata : „Szív szól a szívhez” megérteti velünk, hogy ő a keresztény életet az életszentségre való meghívásnak tekintette. Ezt a meghívást az Isten szívével való bensőséges közösségre irányuló emberi szív mély vágyaként éljük meg. Newman emlékeztet arra, hogy a hűséges ima fokozatosan átalakít bennünket Isten hasonlóságára. Sok szép szentbeszédének egyikében ezeket mondta: „Az ima szokása, vagyis az a gyakorlat, hogy minden alkalommal, minden helyen, minden szükségben Istenhez és a láthatatlan világhoz fordulunk, hogy úgy mondjam, természetszerűleg azt eredményezi, hogy lelkünket megtisztítja és felemeli. Az imádkozó ember már nem az, aki azelőtt volt. Fokozatosan új ideákat szív magába, és eltöltődik új életelvekkel.” (Parochial and Plain Sermons, iv, 230-231)

Máshol így  ír: „Én egy láncnak vagyok a láncszeme. Embereket összekötő kapocs vagyok. Isten nem céltalanul teremtett engem. Jót fogok tenni, Isten munkáját fogom végezni, békeangyallá leszek, saját helyemen az igazság hirdetője leszek, ha csak megtartom parancsolatait, és hivatásomban szolgálom Őt.” (Meditations and Devotions, 301-302)

 

+ + +

 

Anya  ült  gyermekével a templomban.

- Hallod, hogy dobog? – suttogta a kislány.

- Micsoda, mi dobog kicsim?

-  A  szíve – mutatott a főoltárra, a Jézus Szíve szobor  felé.

Anya semmit nem szólt. Elmosolyodott, és adott egy pici, puha puszit.

Évek múltán a lány visszatért. Imádkozott, üldögélt a templomban, nézte a szobrot. Hallgatózott. Csend volt. Milyen elvarázsolt gyerek voltam - gondolta .

- Aztán   az  anya  átment a mennyei kórusba, tagságát egy kereszt mutatta a temetőben. Lánya még maradt egy ideig. Beült  gyermekkorának  templomába. Nézte, hallgatta a szobrot, s a Szív újra dobogott. Mélyen,egyenletesen, mint  régen.

- Alig ismertem meg! Ne haragudjon, de úgy megőszült amióta nem láttam – szólt  hozzá valaki.

- Igen! Igen! Ritkán  találkozunk - habogott , mintha álmából ébresztették volna.

- Mit szól? Ugye sokat változott a templom? Boldogan mutatta az oltárt, az orgonát, a padokat, a fűtést.

- Szép, nagyon szép – bólogatott, de  inkább  a  Szívet  hallgatta  volna  még .

- És bizonyára azt is látta, hogy ismét működik a toronyóra. De nem is zavarom tovább, Isten áldja – köszönt el tőle a régi ismerős.

Hát persze, az óra, a toronyóra kattog és kattogott akkor is. De édesanyám ezt nekem miért nem mondta? Miért tett úgy, mintha igazat adott volna nekem?- tűnődött magában.

Aztán eszébe jutott, ez a hang tette számára élővé a templomot. Mindig tudta, Valaki van itt, és nem csak itt van, de a templom is élő-lény , aki a falu közepén áll és vár;fénnyel, virággal, illattal. A föld közepén pedig a szintén élő, érző, csodálatos Anyaszentegyház áll.

Így  tágította  gyermek-világképét egészen a Mindenségig, és olyan boldogító, megnyugtató volt számára mindig, hogy  az őt körülvevő világ nem rideg és nem kiszámíthatatlan, hiszen Szíve van.

Milyen jó, hogy az édesanyám csak mosolygott, s nem hűtött le az ésszerű magyarázattal – járta át mélyen a hála.

S vajon most? Csak magyarázni tudom magamnak a világot, de  élővé tenni már soha? Az egészben csak az idő könyörtelen múlását látom, az unalmas óraketyegést ? 

Él nekem az élet?- töprengett.

  





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |