Dimanikus idézet

„Minden jó kicsiben kezdődik.” - Boldog Terézia anya

Arany János

Arany  János

Szülőházam  Szalonta,

        Nem szült engem szalonba;
Azért vágyom naponta
Kunyhóba és vadonba

 

Gyulai Pál  kérésére  1855 nyarán önéletrajzot írt, abban gyermekkoráról így vall:

 

( … ) Születtem  Nagy-Szalontán  Biharban 1817-ben. A  napra nézve nem vagyok egészen tisztában… Apám kevés földdel s egy kis házzal bíró földmíves volt. (Apám György, anyám Megyeri Sára.) Szüleim már mindketten öregek, mikor születtem, s én egyetlen fiuk, amennyiben legidősebb leányuk már régóta férjnél vala (nálam annyival korosabb, hogy első

gyermeke velem egykorú), a többi számos testvéreim pedig, kik közül én egyet sem ismerék, előttem mind elhaltak. Így hát én valék öreg szüleim egyetlen reménye, vigasza; szerettek is az öregség minden vonzalmával, mindig körükben tartottak, s rendkívül vallásosak lévén, e hajlam rám is korán elragadt: az ének és szentírás vonzóbb helyei lettek első tápja gyönge  lelkemnek,

 

 s a kis bogárhátú viskó szentegyház vala, hol fülem soha egy trágár szót nem hallott…

 

 Azt hiszem, hogy a kora komolyság ettől van kedélyemben. Testvéreim nem voltak, más gyermekekkel ritkábban volt alkalmam játszani, természetes, hogy a lélek komolyabb irányt vőn. E mellett tanulékonyságom a szalontai „nagy” világban némileg szokatlan jelenség gyanánt tűnt fel.

A zsoltárokat, a biblia vonzóbb részeit, emlékezetemet meghaladó idő előtt, hallásból már elsajátítottam. Alig három-négy éves koromban apám, ki értelmes, írástudó paraszt-ember volt, hamuba írt betűkön megtanított olvasni úgy, hogy mire iskolába adtak, hová mód nélkül vágytam, s ami nem erős testalkatom s a szülők féltékenysége miatt csak hatodik esztendős koromban történt, már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam, természetesen oly könyvekben, melyek kezem ügyébe kerültek, s melyekhez inkább vonzódtam: mint bibliai történetek, énekek, a ponyvairodalom termékei.

 

A tanító megpróbálván, rögtön, amint felvettek, elsőnek tett osztályában, s e helyet folyvást megtartottam. A többi tanítók s a növendékek a nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is csodámra jártak, s én nem egy krajcárt kaptam egy vagy más produkcióm jutalmául.

(Többek közt apám, ki diákos ember is volt egy kissé, a latin Pater nostert és Credot, csak az egyes szavak értelmét magyarázván meg, betanította, s ez volt produkcióimban a legnagyobb csoda.) Az iskolázás folyvást kitűnő sikerrel haladt előre.A bibliának nem maradt része olvasatlan, kétszer, háromszoris stb., s még a grammatikai osztályba alig érve, már nem tartottam nagyobb embert, mint a könyv-, főleg a versírót — meg is próbáltam a rímelést, melynek tárgyát iskolai s játszás közbeli kalandok képezték. Valahára eljött a költészeti osztály, s én halomra írtam verseimet.

Sajnálom, hogy ezek közül semmi sincs meg; rektorom a tisztázatot magához vette, fűnek-fának mutogatta, s elvitte magával. Arra emlékszem, hogy mielőtt a nagyobb világ tudná, a szalontai kis világ s a környék akkor már ismert, mint afféle poétát, s ez nem kevéssé hízelgett hiúságomnak.

  

Végül ezekkel a sorokkal zárja önéletrajzi levelét:

 Íme, barátom, itt életrajzom, elég hosszan, mégis röviden. Egyszerű élet ez, de mégsem nyugodt, csendes, mint némely gondolná: folytonos küzdés, melyben én voltam a gyengébb fél. Több eréllyel,szilárdsággal, kitartássál tán lett volna belőlem valami, de ez hiányzott mindig. Tehetségem (amit elvitázni nem lehet, különben nem volnék ott, hol most vagyok) mindig előre tolt, erényem hiánya mindig hátravetett, s így lettem, mint munkáim nagyobb része, töredék.

  Élj boldogul!

barátod

Arany János





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |