Dimanikus idézet

„Minden jó kicsiben kezdődik.” - Boldog Terézia anya

Bárdos Szimpózium

2010. március: erdélyi gyerekeink a debreceni Bárdos-Szimpóziumon

 

     A Zeneművészeti Egyetemen (volt iskolámban) 25. alkalommal rendezték meg a Bárdos Szimpóziumot. Ez egy országos szakmai konferencia, továbbképzés ének tanárok, szolfézs tanárok, kórusvezetők számára. Zenetudósok, kortárs zeneszerzők, a zenepedagógus társadalom jeles képviselői jelenlétében előadások, hangversenyek, bemutató foglalkozások, szakmai fórumok alkotják a programot.

 

     Erre a jubileumi rendezvényre hívtak minket bemutató foglalkozást tartani szovátai és falusi gyerekeinkkel. „Énekes misszió Kodály Zoltán szellemében a Felső-Nyárádmentén” – ez volt a cím. A 60 perces foglalkozás, amit tartottunk, megpróbálta felölelni azt a komplexitást, ami a foglalkozásainkat jellemzi. Miután röviden ismertettük erdélyi tevékenységünket, a gyerekek népdaléneklésével kezdtük az órát. Fecskés népdalokat hoztunk, mivel a hagyomány szerint Szent József napján érkeznek a fecskék…A foglalkozás a Kodály-társasjáték köré épült, ezért a beéneklést a „Serkenj fel, kegyes nép!-pel”, vagyis Kodály Zoltán: Nagyszalontai köszöntő c. kórusművével folytattuk, mely a Kodály-évben megrendezett Kárpát-medencei vetélkedő mottója volt. Ismertettük a társasjátékot illetve koncepcióját. Ezután zenével mutatkoztak be a játszó csapatok: reneszánsz furulyamuzsikával a szovátaiak, madrigálénekléssel a mikháziak, Kodály-bicínium furulyázásával és éneklésével a nyárádköszvényesiek, és pásztorfurulya-kíséretes néptánccal a jobbágytelkiek. Jobbágytelki nagyfiaink kapcsán megemlékeztünk Bartók Béláról, aki az ő dédnagymamájuktól gyűjtötte többek közt az Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő…kezdetű népdalt, melyet a közönséggel együtt énekeltünk. A Gergely-járás c. kórusmű megszólaltatása után következett a játék a csapatokkal, melynek lebonyolításában a nagyobb gyerekek is segédkeztek. Voltak életrajzi, művekkel kapcsolatos kérdések, térképes feladat, kottaolvasási feladat, és zenehallgatás, melyet élőzenei bemutatással oldottunk meg. A Karácsonyi pásztortánc és két részlet a Háryból elkápráztatta a közönséget. A huszárok táncával fejeződött be a foglalkozás, kicsit lerövidítve a társasjáték-bemutatót, mivel az órába nem volt „beépítve”, hogy a közönség folyton megszakítja viharos, percekig tartó tapsával.

 

       

     Közösen tartottuk az órát Gabival, ahogyan általában szoktuk. A „négykezes” tanítás sokféle tevékenységre, visszajelzésre, érzelem megjelenésére ad lehetőséget.

     A közönség hol sírt, hol nevetett… Megérintette az összegyűlt ének tanárokat a gyerekek tiszta arca, lelkesedése, tiszta éneke, szép beszéde, az énektanítás lehetőségeinek tágassága: hangszertanulás, énekkari munka, tánc, drámajáték, tényanyag elsajátítása játék keretében. Az utánunk következő előadó, Pécsi Rita előadásában többször visszautalt Kodály Zoltán nevelési elképzeléseinek erdélyi megvalósítására „A befogadás útjai és gátjai – avagy automatikus-e a zene hatása” c. előadásában.

     Nekünk is voltak élményeink a hétvégén, melyeket magunkkal viszünk. A bemutatónk után amíg mi a közönség reflexióit hallgattuk, Dudás Nóri egyetemista kollégistánk és Moldován Tekla Svetitses öregdiák önkéntesünk segítségével a gyerekek visszamenvén a beéneklő terembe rögtönzött kishangversenyt tartottak. Arra mentünk be, hogy Nóri és egymás zongorajátékát hallgatják egy pisszenés nélkül. Ugyanilyen áhítattal vettek részt a Szimpózium más bemutató foglalkozásán, s nem kis meglepetésünkre az esti kortárs kóruszenei hangversenyen. Ők ritkán hallhatnak élő zenét, legtöbben még életükben nem voltak hangversenyen, de odaadó figyelemmel élvezték „A magyar költészet a kortárs kóruszenében” c. hangversenyt. Amikor Tekla – aki kórustáboraink állandó önkéntese –megjelent a színpadon egyik vagy másik kórus tagjaként, mindig kicsit felerősödött a taps irányunkból.

Nagyon megszerették az erdélyi gyerekeket a Debreceni Zeneművészeti Egyetemen. Tamási László (aki nemrégiben lett Liszt-díjas karnagy) nekünk énekelt Kölcsey Kórusával egy Kányádi Sándor versére komponált kórusművet. Szőnyi Erzsébet zeneszerző, élő Kodály-tanítvány összegző szavaiban külön megemlékezett az iskolanővérek erdélyi tanítványairól, megemlítvén, hogy aki ezen a szombat délelőtti foglalkozáson részt vett, soha életében nem fogja elfelejteni ezt az órahosszát. A Kodály-i gondolat újjáéledéséről, a Kardos Pál-i tiszta intonáció gyakorlattá válásáról, az egykori békéstarhosi zenei nevelés megjelenéséről, a megnyírbált óraszámokon kesergő énektanároknak adott reményről szóltak volt tanáraim, iskolatársaim visszajelzései, melyek biztatást adtak a folytatáshoz.                           





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |