Dimanikus idézet

„Az ének: hűség otthonunkhoz, hűség múltunkhoz, hűség önmagunkhoz.” - Maczkó Mária

Bécsi kórusverseny

A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar első díjat nyert a bécsi

Summa Cum Laude Nemzetközi kórusversenyen

 

     Amikor a székely ruhás értelmes, lelkes gyerekekből álló kórust valaki meglátja a bécsi verseny győztesei közt a Wiener Konzerthaus zsúfolásig megtelt pazar aranytermében, senki nem gondolná, hogy ezek a csillogó szemű gyerekek a világnak egy olyan pontjáról érkeztek, ahol a mindennapokat a poros vagy éppen sáros utak, a letminimumért való szakadatlan küzdelem, a több irányú kiszolgáltatottság, az alapvető emberi jogoknak már megszokottá vált semmibe vétele jellemzi. Kultúránk, műveltségünk, hitünk a kincsünk - ez nemcsak megtart, de lehetőségeket teremt: egyenlővé tesz a világ bármely országából érkező együttesek gyermekeivel, fiataljaival.

     Ki is ez a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar? Két Kodály Zoltán szellemében dolgozó magyarországi iskolanővér, ének tanár, karvezető kórusa, mely a felső-nyárádmenti falvak – Nyárádremete, Nyárádköszvényes, Mikháza, Deményháza, Székelyhodos, Jobbágytelke - és Szováta gyermekeiből áll, olyan gyerekekből, akik hálásak a tanításért, odaadóak és lelkesek. Ez a közös lelkesedés élteti és viszi mindig előbbre az együttest szakmailag, lelkileg, emberileg.

 

     CD-felvételünk alapján meghívást kaptunk a Summa Cum Laude nemzetközi zenei fesztiválra és versenyre, melyet 6. alkalommal rendeztek meg Bécsben. A világ 5 kontinenséről 19 országból 34 ifjúsági és gyermekegyüttes, 1600 fiatal érkezett a versenyre. Kategóriánkban, a gyermek és ifjúsági egyneműkari kategóriában nemcsak a magyarságot, Romániát képviseltük, hanem egyetlen európai kórusként egész Európát is. A többi együttes Ausztráliából, Új-Zélandból, az Usából, Kínából, Japánból, Dél-Afrikából érkezett. Mindez csak növelte meglepődésünket és az eredmény értékét, amikor megtudtuk, hogy az új-zélandi Cantala leánykarral együtt megnyertük a versenyt.

     Csodálatos helyeken volt alkalmunk énekelni: az Európa legjobb hangversenytermeiként számontartott Musikverein-ban (ahonnan az újévi hangversenyt közvetítik), ez volt maga a verseny helyszíne, illetve a csodálatos Wiener Konzerthausban, ahol pedig a győztesek gálahangversenye zajlott. Mindkét helyszín pazarul gyönyörű befogadó közege volt az odaillően igényes muzsikának. Annak ellenére, hogy hatalmas koncerttermekről van szó, az elbűvölő akusztikai viszonyok megkönnyítették a szép kórushangzás létrejöttét. Énekeltünk még – egy-egy órás hangversenyt adva – „A Muzsika Háza” nevű Európa-hírű interaktív zenei múzeum csodálatos akusztikájú belső udvarán, illetve a Karlsplatzon (Európa legnagyobb tere) és a szintén zengő akusztikával megajándékozó Karls-templomban. Olyan hangzó élményeink születtek, melyeken soha nem fogunk elfelejteni. De ugyanígy feledhetetlen élmény a nyitó ünnepség a Bécs szimbólumának számító Stephansdomban, a záró ünnepség és fogadás szintén az összes együttes részvételével a Városháza díszes nagytermében, a „workshopok” (műhelyfoglalkozások) a bécsi Zeneakadémián, zsűritagok vezetésével, köztük Simon Carrington, a King’s Singers együttes egykori tagjával. Az exkluzív helyeken elköltött vacsorák újabb élményeket adtak Bécs atmoszférájából: jártunk a Rathauskellerben, a Wienerwald étteremben, az Esterházy-pincében. Ez utóbbi helyen tudtuk meg az eredményt a verseny napjának estéjén – volt nagy sírás, nevetés, örvendezés…!!! Vacsora után zengett Bécs belvárosa, a Burg és környéke a székely ruhás gyerekek spontán öröméneklésétől, melyet pillanatok alatt túristák tömege követett kamerákkal felszerelkezve.

 

     Sokan kérdezték, amikor hazajöttünk, hogy mit énekeltünk. Csupa JÓ magyar művet! Büszkék voltunk rá, hogy a győztesek gálahangversenyén úgy konferáltak be minket, hogy „ez az a kórus, mely Magyarországot képviseli”. Hogy ez elszólás volt vagy a magyar művekről jutott eszébe a bemondónak, nem tudjuk, de számunkra szívet melengető mozzanattá vált, és némiképp átéltük, hogy célunk teljesül. Mi ugyanis azzal a céllal megyünk nemzetközi kórusversenyekre, hogy megmutassuk a világnak, hogy Romániában él egy magyar kisebbség, mely a magaskultúrában is meg tudja fogalmazni magát magyarként. Az is felemelő volt, amikor a gálahangverseny délutánján a Wiener Konzerthausban gyakoroltuk a fesztivál himnuszát – 19 ország 34 együttesének 1600 énekese - , és Simon Carrington, aki a zsűri szakmai színvonalát meghatározta, vezényelte a fesztiválhimnuszt. Egy-egy szólórészt a legjobb eredményt elért kórusok énekeltek, s Carrington a próbán minket így szólított: „Kodály”, amikor felmutatott ránk az első emeleti páholyba. Jól esett, hogy ebben a sokszínű nemzetközi közegben mi vagyunk „a” „Kodály”.

 

     Közvetlenül a 20 perces versenyprogram után a zsűrielnök,….. gratulált  „a nagyszerűen előadott magyar programhoz”. A két kötelező osztrák mű után (Mozart: Abécé-nóta és Herwig Reiter, mai szerző Bitte, Betti c. művei) valóban kizárólag magyar szerzők műveit énekeltük. Orbán György: 9. mise Gloria tételét, Dudás Nóra, debreceni egyetemista kiváló zongora-közreműködésével, Kocsár miklós: Salve Regina c. csodálatos darabját, melyet a zeneszerző Rozgonyi Éva Liszt-díjas karnagynak ajánlott, aki a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar mindkét karvezetőjének egykori mestere. Nagy áhítattal és odaadással énekelték a gyerekek ezt a művet, melynek megszólaltatását a bécsi kórusverseny motivációja hívta életre. Ezek után két folklór darab következett Kodály Zoltántól: Gergely-járás és Táncnóta.

 

     A zsűri nevében Markus Obereder, szólt a karvezetőkhöz, mind az öt zsűritag észrevételeit továbbítva. Sok biztató visszajelzést kaptunk, ezek szerint kórusunk jellemzői: szép kórushangzás, tiszta intonáció, változatos program, impresszív, őszinte, kifejező előadás, nehéz darabok, muzikális megformálás, jó zongorista. Külön ajándék volt Simon Carrington bensőséges gratulációja a gála végén: két kezét összetéve hajolt meg a székely ruhás gyerekek és karnagyaik előtt.

 

     Czakó Gabriella, az első karnagy a felkészülési folyamatban s a versenyen is megmutatta, hogy szakmai felkészültsége mellett milyen csodálatos pedagógus. Olyan módon hozza ki a gyerekekből a legtöbbet, hogy mindvégig meg tud maradni az élményszerű muzsikálásnál, mindvégig a játék, az élmény, a jókedv jellemzik a próbákat, egy pillanatig sem érzik a gyerekek a teljesítmény-kényszert. Ez az oldott, felszabadult éneklés a verseny-szituációban is hajlékonysággal, muzikalitással ajándékozza meg a kórust. Gabi néni mindig lelkesít, biztat, bátorít, és óriási találékonysággal új és új próbálkozásokkal, a gyerekek számára észrevehetetlen módszerességgel, mindig belőlük kiindulva, a legtermészetesebb úton emeli magasabb szintre a kórust.  

 

Nagy Éva Vera

 





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |