Dimanikus idézet

„Az ének: hűség otthonunkhoz, hűség múltunkhoz, hűség önmagunkhoz.” - Maczkó Mária

Bodó Márta

 Bodó Márta, főszerkesztő, újságíró, Kolozsvár

 

Vallomások zenéről, nevelésről, a reményről, Kodályról, Erdélyről, magyarságról, kultúráról, a „Tündérkert”-ről

 

Katolikus lapnál dolgozó szerkesztőként elég jó rálátásom van az erdélyi egyházi élet esményeire, szervezeteire, a tevékenységekre, az azt végző egyénekre és csapatokra, szerzetesrendekre. A szovátai főhadiszállással a Nyárád-mentén tevékenykedő iskolanővérekről mégis viszonylag későn hallottam először, akkor is mintegy véletlenül, egészen más helyszínen és kontextusban. Hogy pontosan mit csinálnak, és ez a csendben, rejtetten zajló tevékenység mi és mennyit ér, azt jóval később értettem, helyesebben éreztem meg. Ezt a revelációt, ezt az élményt kísérlem meg most megosztani.

Vera nővérrel és Gabriellával az iskolanővérek kolozsvári zarándoklatakor ismerkedtem meg, amikor nővértársaikkal együtt az egykori kiváló iskolát, a Marianumot látogatták. Mindketten csendes, visszafogott, nem különösebben szembeötlő emberek, e találkozáskor nem sokat tudtam meg róluk, csupán azt, hogy zenetanárok, immár évek óta Szovátán élnek, és az ottani gyerekekkel iskolán kívüli tevékenységek keretében foglalkoznak. Dicséretes, szép dolog ez, a magyar fővárost odahagyva vidéki körülmények közé költözni, ott a hátrányos helyzetűekkel egy sorsot vállalni, és nem „onnan föntről”, „onnan messziről”, hanem a puliszkát és hasonló egyszerű étkeket is megosztva együtt élni, gondolkodni velük. Nem sokan teszik ezt, de vannak páran ilyenek is.

Hogy ami Szovátán a csendben történik, mégsem csak ennyi, arról egy kórustalálkozó alkalmával győződtem meg. Szombat délután a kolozsvári elit iskola dísztermében zeneiskolai kórusok énekeltek vagy játszottak a színpadon, kisebb-nagyobb létszámú, fekete-fehér ünnepi ruhás gyerekek álltak ott megilletődötten, feszülten, fáradtan, izgulva. Szépen, becsületesen megtanult és előadott produkcióknak tapsoltunk, lassan belefáradva az egymást követő együttesek egyhangú szemlélésébe. És akkor következett a szovátai Tündérkert: színes népi ruhás lányok és fiúk mosolyogva léptek a világot jelentő deszkákra, úgy, hogy a borús nap délutánján ott a teremben kisütött a nap, vidámság költözött a kissé már elfáradt nézőközönség szívébe... És megszólalt a zene: népdal, népi gyerekdal, és csengett, és kacagott-nevetett, jókedvű volt, élettel teli. Teli torokból énekeltek, de nem harsányan, „falusiasan”, volt ott piano és forte, finomság, visszafogottság, színek, árnyalatok, miközben ez volt az egyetlen nem profi (nem zeneiskolásokból álló) kar... Régen az újságok pártgyűlésekről beszámolva használta ezt a kifejezést: szűnni nem akaró tapsvihar – e produkció után ez valóság volt, szívből jövő reakció a közönség részéről. Ezért is gondolom: nem csak én lettem elvarázsolva attól, amit hallottam...

Mindaz, amit itt írok, nem csak egyeseknek vagy másoknak szóló laudáció, túlzó dicséret, az ünnep diktálta udvariasság. Őszinte vallomás ez arról, amit akkor megéltem és megértettem a kitartó és szívvel-hittel végzett munkáról és annak látható-hallható eredményéről, a Kodály-módszerről és annak értő alkalmazóiról, a zenéről és annak lelket modító, élni segítő hatalmáról...

Azt kívánom az ünnepi visszatekintés pillanataiban, hozzám hasonlóan minél többe éljék meg mindezt, a lírtak igazát, és sok erőt kívánok a megkezdett kicsiny mű terebélyes fává növeléséhez!

Bodó Márta

Címke: 





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |