Dimanikus idézet

„A remény: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.” - Suenens bíboros

Boldog Terézia anya

 

Rendalapítónk példája: az életadás lendülete

     Boldog Terézia anya olyan ember volt, aki akármihez fogott, mindenütt virágzás volt a keze nyomában. Olyan eleven életet adott tovább azoknak, akiket szeretett, hogy ez még mindig gazdag forrás sokaknak. Olyan tanár volt, aki életre szólót adott diákjainak, életkedvet árasztott maga körül; olyan vezető volt, aki inspirálta a többieket.

    Terézia anya történelmet alakított, anélkül, hogy politikus lett volna. Mindent, amit tapasztalt, Istenre vonatkoztatott, tőle eredőnek tekintett. Korának nehézségeit, életének eseményeit ajándékként, útmutatásként, felszólításként élte meg, s ez szakadatlan felfedező úttá tette életét.

     A szentek körül általában van egy másik nagy szent, a nagy alkotók körül másik nagy alkotó. Terézia anya vágya a szegény gyerekek neveléséről találkozott a kor híres püspökének, Wittmann Mihálynak az elképzeléseivel. Ketten, egyetértésben, egymást megerősítve kezdték el a nagy művet, amihez később sokan lelkesen, elköteleződéssel kapcsolódtak. A közös alkotásban egymásra találnak nagy szellemek, egymásnak energiát adnak, egymást lelkesítik, inspirálják. A szellemi-lelki társ az Isten ajándéka, hogy működni tudjon köztünk.

     A Terézia anya korában szokásban lévő régi típusú kolostorok fenntartásához sok pénz, nagy személyzet kellett. Kisvárosok, falvak nem tudtak fenntartani ilyen intézményeket. Ezért Terézia anya és atyai barátja, Wittmann atya új modellt álmodott: pedagógiai képzettségű szerzetesnők, akik elmennek falvakba, szegény néprétegekhez. A modell alapfeltétele az erősen centralizált szervezés: nagy anyaház és telephelyek kis községekben. Az anyaház anyagilag, szellemileg, lelkileg támogatni tudja a kis házakat. Ilyen módon a nővérek szerény életstílusban s a világban, valóságközelben élnek.

     Az iskolanővérek a szabályzatukba foglalták azt a döntésüket, hogy a kicsinyeket, a társadalom peremére szorítottakat karolják föl. Az előző káptalanon is erre kaptunk biztatást: az élet peremvidékére szorult Istennek olyan emberek kellenek, akik elmennek velük a végekre is. Sokféleképpen lehet érteni ezt a mondatot, nekem mindenesetre gyakran eszembe jut, amikor a 10. órát töltöm az autóban Szováta felé haladva: hogy megyek a „végekre”, a Kárpát-medence csücskébe, hogy tegyek valamit azért, hogy megőrizzük az egy nagy családhoz: a magyar nemzethez való tartozás érzését.

     Terézia anya életének egy másik mozzanata is erőt adó számomra. Terézia anya szülővárosában, egy Duna-parti kisvárosban atyai barátjával együtt létrehozott egy mintaiskolát: egy olyan iskolát, ahová szívesen és lelkesen mentek a gyerekek, annak ellenére, hogy a fizikai körülmények nem voltak megfelelők. S amikor elérkezett a pillanat, hogy álmát megvalósítsa, kolostori iskolát hozzon létre, el tudta engedni a stadtamhofi mintaiskolát, és egy kis, ismeretlen helyre költözött. Újat kezdett.

     Terézia anya nevelésének alapja: szeretetteljes tisztelet a gyerekek iránt, a személyiség tiszteletben tartása. Nagyon különbözött ez a tantermekben akkor szokásos gyakorlattól. Terézia anya egész emberre irányuló képzést akart, egységes egészben látta az embert: megtalálta a tanulás-szabadidő, munka-pihenés, evilági-túlvilági, hagyományőrzés-újítás, elmélet-gyakorlat, jobb-bal agyfélteke mozgósításának egyensúlyát nevelő, képző munkájában.

     Mélyen érint a felismerés, hogy Terézia anya karizmáihoz milyen erősen hozzátartozik a nemzettestvéreiért való felelősségvállalás. Az Amerikába kivándorolt, elszegényedett németek miatt hajózott át az óceánon, a Dél-Erdélyben élő németek nevelésére hozta el nővéreit Temesvárra. Az amerikai hajóút előtt Lajos király így köszönt el tőle: „Maradjatok németek! Ne legyetek angolok!” Az iskolanővérek mai lelkiségében is fontos helye van a nemzeti kultúra, a nemzeti identitás értékelésének, megőrzésének. Ez a mi válaszunk a globalizációra.

     Terézia anya kora sokban hasonlított a mai magyar társadalomra, de az erdélyire is. Ő felismerte, hogy leghatásosabban belülről lehet megreformálni a társadalmat. Azáltal lehet reformot elérni, hogy képzettséghez juttatják, öntudatra ébresztik azokat, akiket eddig tudatlanságban, függésben tartottak. Terézia anya azzal akarja Istent dicsőíteni, hogy jellemet formál, az értelmet, a lelket neveli, képzi – ez az emberi méltóság megmentésének programja, mely után annyira sóvárog a magyar s a határon túli magyar valóság.

 

Címke: 





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |