Dimanikus idézet

„A remény: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.” - Suenens bíboros

Moldován Tekla

Moldován Tekla, karvezetés - magyar nyelv és irodalom szakos egyetemista, táborainkban önkéntes pedagógus

 

Egy rajz kapcsán

 

Mikor először jártam a nővérek szovátai, új otthonában, egyik legmaradandóbb benyomásom egy kép volt. A telefon mellett állva vette ki részét a mindennapok forgatagából. Amikor a nővéreknek rátévedt a tekintetük, midig valami nagyon fontos dologra emlékeztette őket.

A rajz egyik oldalán egy öreg pásztor fújja elmélyülten furulyáját, hatalmas kucsmájával együtt olyan, akár egy hegy.  A másik oldalon egy fiatal legény könyököl a subáján, fektében olyan, mint az alföldön heverésző juhász. A kép előterében gyerekek körjátékoznak és énekelnek önfeledten, jókedvűen.

Egyszer csak a kép megelevenedik. Igazi gyerekek tanulnak, játszanak és futkorásznak körülöttem. Majd furulya órára mennek, kórusra, és ebédelni. A Teleki házban szerencsére mindig nagyon finomakat főznek, és mindig jut repeta is. Ebéd után aztán kézműveskedünk, vagy elmegyünk fürdeni a Medve-tóhoz. Persze mindig akad egy csapatra való lelkes fiú, akik mindezek helyett inkább a focit választják. Délután aztán ismét munka következik. A konferenciaterembe gyűl össze a kórus. Én is beülök a próbára, mint leendő pedagógus, talán elleshetek egy-két dolgot a tapasztaltabb varázslóktól. Aki már látta ezt a közös munkát Gabi néni, Vera nővér és a gyerekek között­— például a debreceni Bárdos Szimpóziumon—, annak nem kell lefestenem a próbák mókás, de sodró hangulatát, a lehető legtöbbet követelő, de bolondozó felszabadultságot, a tanulni vágyás és tanítás összekapcsolódásának csodáját. Persze én a hátsó sorból jól láthatom a délutánra már csökkenő lelkesedést is. Ilyenkor következik el a mi időnk. Segítőként az énekpróbák között különböző foglalkozásokat tartunk. Néha Magyarország tájegységeiről, vagy, hogy milyen jelentős királyai voltak az Árpád- háznak, miért csodálatos Velence.  A kisebbek áhítatosan csüggnek Mátyás király alakján, a nagyobbak angolul tanulnak, dráma- játékoznak. Hangjátékot csinálunk Arany János A walesi bárdok című balladájából, ami a kezdeti nehézségek után igazi élménnyé válik a gyerekeknek és nekem is. Este, a vacsora után még táncházra is futja az energiákból. Így a tábor három-négy napja után már mindenki fáradtan és élményektől duzzadva búcsúzkodik egymástól.

A gyerekeket hazaszállítja a mikrobusz, és én is útra kelek kis Magyarország felé.

A buszról jól látni a Nyárád-mente kis magyar falvait. Újra eszembe jut a Vera nővérnek készített búcsúajándékom az alföldi juhásszal meg a furulyázó öreggel: ki hitte volna, hogy életre kel?

A nagy magyar Alföldet és a Kárpátok csúcsait tisztaszívű, csengő hangú gyermekek lánca köti össze.





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |