Dimanikus idézet

„Minden jó kicsiben kezdődik.” - Boldog Terézia anya

Nagy Éva Vera

Iskolanővérként, középiskolai ének tanár - karvezetőként 2004. őszén életemet teljesen megváltoztató lépést tettem: budapesti, szegedi, majd debreceni élet és iskolai munka után Erdélybe költöztem, hogy önkéntes tanárként missziós feladatot lássak el a székelyföldi hátrányos helyzetű gyerekek közt.

     Márton Áron halálának évében, 1980-ban, 15 évesen tíz napos erdélyi kiránduláson vettem részt elkötelezett, hívő felnőttek társaságában. Talán akkor nyílt ki először a szemem Erdély szépségeire: a hegyekre, a fenyőerdőkre, a folyóvölgyek, patakok által szabdalt gyönyörűséges tájra, az erődtemplomok, a székelykapuk csodálatos világára, ugyanakkor az emberek kemény, küzdelmes sorsára, a földalatti mozgalmak megtartó erejére, a hitből fakadó emberségre. Ettől kezdve visszavágytam Erdélybe…

     „Boldogok, akik álmodni mernek, és álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy testet öltsön az emberek életében.” Suenens bíboros mondata hosszú éveken keresztül tartotta bennem a reményt, hogy a belém ültetett vágy nemcsak álom, hanem valósággá válhat.

     Négy fontos összetevője van az útnak, mely erősítette vágyamat, és elvezetett a konkrét lépésig. Ebből a négy gyökérből táplálkozik a döntés, mely Erdélybe hozott. Az egyik rendünk lelkiségének lényegével való találkozás. 1997-ben, rendünk általános nemzetközi káptalanján való részvétel során nyílt fel a szemem karizmánknak lényegi aspektusaira: a szegények szeretete és szolgálata, a missziós vállalkozás és kezdeményezés, a peremen lévőkre való odafigyelés. Néhány missziós nővérrel való találkozás ill. jezsuita lelkivezetőm példája, aki néhány évtizedet Columbiában töltött, felkeltette bennem a vágyat, hogy kisebbségi sorsban élők közé menjek élni, szolgálni – ellene dolgozva a fogyasztói társadalom megszokott tendenciáinak.

     Másik fontos gyökér, amelyből kinőtt ez a vállalkozás, a zenei gyökér. A kecskeméti Kodály-iskolában felnevelkedve, s a Zeneakadémia karvezetés szakát elvégezve a népdal, a kóruséneklés életem fontos részévé vált. Ahányszor Erdélyben jártam, mindig megérintett az a csodálatos ősi világ, amely a népmesék, népdalok atmoszféráját árasztja még ma is. Kultúrám gyökereire bukkantam Erdélyben, és ez egyre vonzóbbá tette a helyet. Nagy tanáregyéniségekkel való találkozásaim hatására pedig lassan kialakult a hitem a zenei nevelés lélek mélyéig ható erejében. A kecskeméti Kodály-iskola alaptójának, Nemesszeginé Szentkirályi Mártának szellemi örökségét szeretném továbbvinni – megajándékozva az erdélyi magyarokat a Kodályi eszme újjáélesztésével.

     A harmadik erőteljes hatás, ami Erdélybe vitt, a magyarságomban való megerősödés. Ez jelenti az ősi magyar kultúra, a nemzeti értékek felfedezését, a határon túli magyarok sorsára való érzékenység kialakulását, a magyarság sorsáért való elkötelezett aggódást és fáradozást, mely sokak példája, a Millenium éve, találkozások, olvasmányaim hatására alakult ki bennem. Ráébredtem, hogy mint iskolanővérnek, különös felelősségem van a határon túliakért, mely rendünk Kárpát-medencei múltjából ered. A magyar rendtartomány Erdélyben vert gyökeret először, itt volt az első anyaházunk is, s a mai Erdély területén 19 házunk volt Trianon előtt. Ez a múlt is inspirált, hogy lépést tegyek a Kárpát-medencei magyarság egymásra találásáért.

     Negyedik meghatározó mozzanat pedig mentálhigiénés tanulmányaim során szerzett tudásom és tapasztalataim. Ösztönzőleg hatott rám a sok hiteles életpélda, a tudatosulások bátorságot adtak életem alkotó megéléséhez, illetve ötleteket álmaim megvalósításának a módjáról.

     Ez a négy valóság integrálódott abban a lépésben, ami engem Erdélybe hozott, hogy saját eszközeimmel, a zenei neveléssel segítsem az ott élő magyarokat. Azt éltem meg, hogy korunk kihívásaira ezzel a lépéssel tudok leginkább válaszolni, s ez személyes életutamból is következő irány és lépés.

 

„Az élet peremvidékére került Istennek olyan emberek kellenek, akik vele mennek a végekre.” (P. Heribert )

     Régóta emlékszem, hogy mindig megdobbant a szívem, amikor a határon túlról szóltak a hírek. Annyira bántott az a sok fájó esemény, amely a médián keresztül eljutott hozzám az ő nehéz sorsukról (árvizek, diszkrimináció, szegénység, igazságtalanság, „bozgorkázás”). Egy idő után ráébredtem, hogy ha ez engem ennyire izgat, akkor lehet, hogy dolgom lenne ezen a területen. Meddőnek tartottam azt a sok sopánkodást, amely a híreket kísérte. Éreztem: ha valóban zavar a határon túliak sorsa, akkor tennem kell értük valamit.

     A 2001/2002-es tanévben értek azok a hatások, amelyek konkrétan elindítottak. Megismertem olyan erdélyi kezdeményezéseket, amelyek megmutatták, hogy érdemes vállalkozni, nagyot álmodni Erdélyben. Találkozások, beszélgetések, lelkigyakorlatok során egyre inkább kinyílt a szemem az erdélyi valóságra és a lehetőségekre. „Olyan sokan elmentek Erdélyből Magyarországra, milyen szép is lenne, ha érkeznének pedagógusok, óvónők, tanárok Magyarországról Erdélybe...” Böjte Csaba testvér mondata és példája is vonzott.

     Az erdélyi tapasztalatokkal párhuzamosan egy évekig tartó párbeszéd indult el tartományunk vezetőségével egy esetleges erdélyi kezdés lehetőségeiről, módjáról. Hónapról hónapra, félévről félévre történtek kis lépések, elmozdulások, zajlott a párbeszéd, alakult az ötlet, míg lassan formába öntődött a helyszín, a szolgálat formája, a közösségi élet módja, helyszíne, a támogatók, a szellemi, lelki, anyagi háttér lehetőségei.

     „Ha egyedül álmodik valaki, az még csak álom, de ha ketten álmodnak, az már a megvalósulás kezdete.” Czakó Gabiban, aki kiválóan képzett, tehetséges, tapasztalt, elhivatott ének tanár, rendünk társult tagja,  társat találtam elképzeléseimhez. Hiszünk a zenei nevelés lélek mélyéig ható erejében, és szeretnénk megajándékozni az erdélyi gyerekeket Kodály Zoltán, világszerte jól ismert nagy magyar zenepedagógus eszméinek újjáélesztésével. Szakmai és emberi egyetértésben, Istenben bízva indítottuk el zenés missziónkat, mely hisszük, hogy sok gyerek és család sorsában jelentős változásokat hoz.

     2004. nyarán létrehoztuk alapítványunkat, melynek neve: Erdélyi Tündérkert Alapítvány Hátrányos Helyzetű Gyerekekért, szeptemberben pedig kiköltöztünk a Maros megyei Szovátára.                                                                                          Nagy Éva Vera SSND





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |