Dimanikus idézet

„A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít bele.” - Kodály Zoltán

Római vizitáció

2010. május: római vezetők látogatása az iskolanővéreknél

 

     A Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek a Föld 37 országában szolgálnak. Római vezetőik öt évente ellátogatnak minden egyes tartományba. A magyar tartományoz tartozó, Szovátán és Nyárádmentén működő közösséget is meglátogatta vizitációja alkalmából a római vezetőségből érkezett két nővér. A rend „történelmének új pillanatában az egész teremtett világgal való szolidaritásra szól az iskolanővérek meghívása”. „A teremtés kiáltására a nevelés a mi válaszunk. Azon fáradozunk, hogy mindenki megfelelő képzéshez juthasson, különösen a peremre szorultak és azok, akikről mások megfeledkeztek.” (Általános Káptalanunk felhívása)

 

     Carol Jean Dust eredetileg az Észak-Amerikai St. Louis Tartomány tagja, Dominika Michalke német nővér és a velük együtt érkező magyar tartományfőnöknő, Ulrik M. Monika, illetve elődje, Pekó M. Adrien nővér nagy nyitottsággal és érdeklődéssel látogatták végig a kis felső-nyárádmenti falvakat, ahol a nővérek szolgálnak. A jobbágytelki iskolában  felsős és alsós gyerekekből, illetve óvodásokból álló csoportokkal találkoztak, akik szép énekléssel, tánccal, virággal köszöntötték a vendégeket. Jobbágytelkén meglátogattak egy kedves családot, ahol két nagy fiút magyarországi támogatóktól származó ösztöndíjjal segítenek középiskolai és főiskolai tanulmányaikban. Székelyhodoson a kicsik énekes népi játéka, Nyárádremetén a csoport harsány éneklési kedve ragadta magával a vendégeket. Ehedre nagy sárban érkeztek, de a vendéglátó család (ahol szintén ösztöndíjjal segítik a három középiskolás unokát) vendégszeretete megérintette mindnyájuk szívét. Este a mikházi és nyárádköszvényesi szülőkből álló felnőtt kórus énekléssel és ízletes vacsorával várta őket. A kedves anyukák és apukák hálája, szeretete az házi ízek köré otthont varázsolt a kis mikházi iskolában. A szeretettel főzött ételben, az élet megosztásában, a találkozásban az Eucharisztiát ünnepelték. Hálásak Oláh Domokos atyának, aki gondos házigazdaként mindig jó szívvel, szeretettel fogadja a Szovátára érkező iskolanővéreket.

     Másnap a szovátai Teleki Oktatási Központban 50 éves egyetemi találkozó ünneplésére meghívott kórusuk, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar kis hangversenyt adott reneszánsz motettákból, madrigálokból, Kodály, Bartók, Halmos műveiből. A székelyruhás éneklő, táncoló gyerekek könnyekre fakasztották a Kolozsvárott utolsó magyar évfolyamban diplomázott hölgyeket és urakat, kedves tanárnőket és tanár urakat, professzorokat. Ez az ünnepség alkalmat adott, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetésének elnöke az erdélyi pedagógusok nevében a Miasszonyunkról nevezett Iskolanővérek  római és budapesti küldöttségének is megköszönje a székelyföldi szolgálatot.

Ezek után a hét falu és Szováta gyermekeiből álló kórusuk tagjai beszélgettek a távolról érkezett vendégekkel. A gyerekek meghatottan élték át, hogy ők is az SSND (Schoolsisters of Notre Dame) nagy család tagjai, melybe több ezer iskolanővér, társult tag, munkatársak és tanítványaik tartoznak a világ 37 országában.

     Május 9-e az iskolanővérek alapítójának, Boldog Gerhardinger Teréziának az ünnepe, aki        Temesvárott (majd később Nagyszentmiklóson, Lugoson, Lippán, Aradon, Désen, Kolozsvárott) letelepítette az iskolanővéreket 152 évvel ezelőtt. Terézia anyát köszöntötték a bensőséges mikházi ferences templomban, ahol környékbeli tanítványaik és szüleik közös ünnepi éneke zengett. Csíky Dénes atya megható szavai a vezetőkhöz szóltak: „Ezt az elfeledett vidéket az iskolanővérek tették ismertté a világ előtt, sok tehetséges gyermeket fedeztek fel hat éve folyó elkötelezett szolgálatukban. Küldjetek még nővéreket erre a vidékre. Isten meghallgatta kérésünket, ti is halljátok meg.”

 

     A vendégek hálatelt szívvel indultak útnak a nyárádremetei polgármester és mikházi szülők integetése mellett. Magukkal vitték a találkozások, a székelyföldi vendégszeretet emlékét, a  gyermekek és szüleik kedvességét, az Isten szeretetében való együvé tartozás örömét. A ragyogó tekintetek, a zengő ének meggyőzte őket a zenei nevelés lehetőségeiről, az iskolanővéri karizma életadó voltáról. Rácsodálkoztak arra, hogy a Kodály-i szellemiségű nevelés valójában „ürügy”, hogy szellemi-lelki távlatokat nyissanak kis falvak lakói előtt, segítsék őket sokféle módon, megszólítsák az embereket, hogy a közösséghez tartozás érzését ápolják bennük, s hogy reményt ébresszenek. Az itt maradókat pedig hálával töltötte el a vendégek érdeklődő, mindenre nyitott figyelme, bátorító, megerősítő hozzáállása. Az iskolanővérek befogadást találtak a Székelyföldön, sokan hálásak azért, amit tesznek, Isten áldásában bizakodva folytatják munkájukat.





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |