Dimanikus idézet

„Az ének: hűség otthonunkhoz, hűség múltunkhoz, hűség önmagunkhoz.” - Maczkó Mária

Sárközi Sándor

Sárközi Sándor, piarista szerzetes, magyar-német szakos tanár, missziós pedagógus, Kecskemét - Csíkszereda

 

Betániák

 

A Jeruzsálem közelében fekvő kis faluba, Betániába Jézus többször is betért, néhány tanítványával. Megpihenni. Két nővér lakott ott, Mária és Márta, testvérükkel, Lázárral, akit Jézus barátjának is elfogadott. Egyszerű épület, néhány helyiség, tisztára sepert padló. Árnyat és jóindulatot nyújtó.

Életemben, amelyben voltam néha irgalmas szamaritánus, de voltam „rabló” és erőszaktevő, máskor meg földön fekvő kifosztott ember, szóval életemben kétszer valósult meg Betánia.

Az egyik Kárpátalján, egy Ungvár alatti kis faluban, Homokon. Oroszul Holmok. Nekik ugyanaz. Kisegíteni jártam oda a 90-es években, a környék falvaiban lelkipásztorkodni karácsonykor és húsvétkor. Először egy jómódú család fogadott be, utána pedig két igen szegény nővér. Lizike (Lizavéta) szatmári irgalmas nővér volt, pirospozsgás arcú és jólelkű. Testvérével, Jolikával lakott együtt, aki háromgyermekes özvegyasszony volt, hajlott hátú, lába csupa seb az ütődésektől. Mert rosszul látott. Kis konyhamélyedés, ablak nélkül, fatüzelésű kályhán fazékban forrt a meleg víz. Főztek, mostak rám, érdemem fölött tisztelt papra, titokban lemosták sáros trabantomat, és még egy kis pohárka vizes konyak volt esténként asztalomon. Oroszfajta. Mindketten meghaltak már. Repedezett házuk, egérjárta szobáik az én otthonom, Betániám is volt. Tíz éven át. Be-betértem. Nem éltem vissza vele.

A másik „Betániában” is két nővér lakik, Vera (fiútestvérét még tanítottam is kecskeméti iskolánkban) és Gabriella. Másfajta Betánia ez, mint a kárpátalji volt. Az menedék, ez (szellemi) műhely… Sokat betérek hozzájuk, immár negyedik éve, a szovátai tornyos sarokházba. Tiszta és puhára vetett fekhely, kalács, beszélgetések. Mintha tényleg értenénk (és becsülnénk) egymás életét. Néha bekapcsolódom munkájukba. Ha nem is kórusmunkájukba, az ének-zene órákba, de magyartanárként meg papként is sürögni-forogni az általuk (és általam is) nagyon szeretett gyermekek közé. Szombati összpróbák, Teleki-beli táborok… Két tanárember, meg egy harmadik, akik „vendégként” élnek egy idegen országban, de saját népük körében. Távol a (mostoha)hazától, és nem új otthont kunyerálva, hanem értelmes feladatokat keresve. Gyermekszíveket a Nyárád-mentén vagy Csíkban, és kultúrát, humánumot „kínálva”. Nem hőzöngve. De évek óta. Megbecsültségben és lemosolygásokban. Kereslet-kínálat. Egyszerűbbnek gondoltuk…

Remélem testvérük vagyok, mint Betániában Máriának és Mártának Lázár… Várjuk, türelemmel és türelmetlenül, kissé már betegen, hogy mikor tér be újból, megpihenni és bátorító szavakat mondani, a Názáreti… Közben járjuk a falvakat…





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |