Dimanikus idézet

„Az ének: hűség otthonunkhoz, hűség múltunkhoz, hűség önmagunkhoz.” - Maczkó Mária

Szőnyi Erzsébet

SZŐNYI   ERZSÉBET

  Budapest, 1924. április 25.

 

A hajdani nagyhírű Szilágyi Erzsébet Leánylíceum Kodály programjának szellemében tevékenykedő legendás énektanár és karvezető, Sztojanovits Adrienne tanítványaként szerezte életre szóló benyomásait, és Benczúr Aglája ( a híres festő, Benczúr Gyula  unokahúga) volt  első zongora tanára.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát: a középiskolai tanárképző (1944/45) és a zongora tanárképző (1945-1947) mellett – ahol Szegedi Ernő és Weiner Leó irányításával tanult – a legfontosabbak talán mégis a Viski János osztályában végzett zeneszerzői tanulmányok (1943-1947) és Kodály Zoltán népzeneórái voltak. Még akadémistaként jegyezte el magát a pedagógus pályával, volt iskolája tanáraként, majd a Főiskola gyakorlóiskolájában, s végül a Főiskolán oktatta a leendő muzsikusok generációit 36 éven keresztül.

Pályakezdő éveiben nagy jelentőségű volt a párizsi Conservatoire-on töltött esztendő (1947-48), amikor Tony Aubinnél folytatta zeneszerzői tanulmányait. Nadia Boulangernál zongorakíséretet, Messiaennál esztétikai analízist tanult. Sokat köszönhetett Kodály Zoltán támogatásának, útmutatásának is. A Mester bizalmát jelezte az is, hogy az 1945-46-os tanévben helyettesítőjeként Szőnyi Erzsébetre bízta a népzene tanítását. További tantárgyaiban is szorosan kapcsolódott Kodály útmutatásaihoz: szolfézst és módszertant tanított s vezette a gyakorlati tanítást is. E meghatározó kapcsolatnak egyik fontos és szélesebb szakmai körben is hatásos eredménye az ötvenes években született meg A zenei írás-olvasás módszertana című munkában.

1981-ig vezette a középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszakot. Főiskolai oktatómunkája mellett részt vállalt a magyar zenei nevelési módszerek, a Kodály koncepció nemzetközi terjesztéséből is. Öt földrész számos országában tartott előadásokat, vezetett tanfolyamokat. De az ide látogató külföldiek képzéséből is kivette mindig a részét, többek között az Esztergomi Nyári Egyetem keretében általa alapított kurzusokon.

A zenei közéletben is szerepet vállalt s vállal: évekig volt tagja az ISME vezetőségének (1970-74 között alelnök) és a Nemzetközi Kodály Társaságnak; társelnöke a Bárdos Lajos Társaságnak és a Magyar Kodály Társaságnak.

 Főbb művei:

4 opera (Dalma, Firenzei tragédia, Adáshiba, Elfrida), zenés játékok, musicalek, balettzene, gyermekdarabok, oratóriumok (Babilon, A hazug katona), kantáták, zenekari művek, versenyművek zongorára illetve orgonára, kamaraművek, szólóhangszerre írott művek, dalok, kórusművek.

Kitűntetései: 

Magyar Művészeti Akadémia tagja,

 Pittsburgh-i Duquesne Egyetem (Egyesült Államok) díszdoktora.

1947-ben Liszt-díj

1959-ben Erkel-díj

1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetés

1994-ben Apáczai Csere János-díj

1995-ben és 2004-ben Bartók-Pásztory-díj

2000-ben Kiváló Művész

2001-ben Kodály Zoltán-díj

2004-ben Magyar Örökség Díj

2006-ban Kossuth-díj

2007-ben Magyar Művészetért Kodály Zoltán Emlékdíj

                                                          ( Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Honlapja alapján)

 SZŐNYI    EZSÉBET       nyilatkozataiból

A családomban senki nem volt és nem is lett zenész rajtam kívül. Csupán diszkrét otthoni légkörben mutatkozott meg a többi családtagom tehetsége, s ez teremtette meg számomra a zenei légkört, ahonnan később az énektanárképzőbe mentem. Úgy éreztem, hogy ez nyújtja a legsokoldalúbb képzést. A gimnázium végére már a zongorázás, az éneklés, a vezénylés és a komponálás területén egyaránt otthonosan mozogtam, s olyan helyet kerestem a továbbtanuláshoz, ahol mindegyik említett tárgyból komoly képzést kaphatok. Szenvedélyesen szerettem tanítani, de a zeneszerzés és a tanítás szétválaszthatatlan egymástól. Kezdetben például a tanítványaimnak komponáltam a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban… 


Sztojanovits Adrienne, egykori karnagyom szoros kapcsolatban állt Kodály Zoltánnal. Kodály tanár úr még gimnazista koromban hallott engem zongorázni, majd megnyertem az iskolai népdalversenyt, önképzőkört alakítottam, s ezek az aktivitások közel hoztak engem Kodályhoz, akinek később tanítványa is lettem, majd pedagógiai vonatkozásban kerültünk még szorosabb munkakapcsolatba. Külföldön együtt tartottunk előadást, sokat dolgoztunk együtt. Átvettem a módszerét, és azon voltam, hogy a magyar népdalkincsre alapozva minél korábban kezdjük és egyre összetettebbé alakítsuk a zenei nevelést. A Kodály-módszernek köszönhető, hogy a hazai zeneoktatás még romjaiban is minta lehet a külföld számára, hiszen manapság szégyenletesen kevés az iskolákban a heti egy énekóra – már ahol egyáltalán megtartják.
Huszonegy éves koromban Kodály Zoltán egy évre megkért: helyettesítsem a népzenei katedrán. Nagy kitüntetésnek éreztem: még növendékként taníthatok a mester helyett. ( … )

Kodály elsőrendű célja az volt, hogy a gyerekek minél több zenei műveltséget kaphassanak. A rendszer ebben partner volt; egyik célja, a széles rétegek közelebb juttatása a kultúrához szerencsésen egybeesett a kodályi programmal. Hogy ennek aztán mi volt az ára, arról sokat vitatkoztak. A mi szempontunkból az jelentette a legfontosabbat, hogy indulhattak az ének-zenei általános iskolák, a vidéki szakközépiskolák. A fellendülés aztán 1964-re világhírt szerzett a magyar zenei oktatásnak. Kodály megalkuvás helyett éppen hogy kihasználta nemzetközi tekintélyét és összeköttetéseit. A 8. osztály heti második énekóráját például születésnapi ajándékul kérte. 1962-ben Kádár megkérdezte tőle, mit kíván; ő ezt kérte, és meg is kapta.
( … )

Minden a tanártól függ. A jó példákból kell kiindulni, hál’ Istennek, vannak.

 … a zene ma már mindenkié. Csakhogy milyen zene? A mindenféle zenés happeningek? Kodály más zenét szeretett volna mindenkiévé tenni, szerinte némely műfaj meg sem érdemli a zene nevet.
Nagyon nehéz a helyzetünk. A kommersz zenét ellensúlyozni szinte lehetetlen, de vannak, akik megpróbálják. Ugyanakkor, ha nincs megfelelő iskolai háttér, még azt a kis százalékot is képtelenek vagyunk megtartani, amit eddig a zenetanításban elértünk.Még dicsekedhetünk odaadó tanárokkal, nagyszerű énekkarokkal, iskolákkal  -— de meddig?

 





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |