Dimanikus idézet

„Az ének: hűség otthonunkhoz, hűség múltunkhoz, hűség önmagunkhoz.” - Maczkó Mária

Tornai József


Tornai József

Élete

Született

1927. október 9.
Dunaharaszti

Nemzetiség

magyar

magyar

Szülei

Tornai Gyula
Jákli Rozália

 

 

 

 

Pályafutása

 

 

Első műve

Paradicsommadár (Budapest, 1959)

Irodalmi díjai

József Attila-díj (1975)
Alföld-díj (1983)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997)
Arany János-díj (1998)
A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2001)
Kortárs-díj (2001)
MAOE nagydíj (2007)
Balassi Bálint-emlékkard (2012)

 

Ha nem volna népdal  (részlet)

 

                  Ha nem volna népdal,
ülnék beszögelt szájjal,
    szemem lézer-sugara
            megolvasztana
        egy csillagot
ötvenezer fényévre Magyarországtól.
                    Fáznék
és mezítláb indulnék el a jeges,
                bomba-rühös földön,
hogy anyámat megtaláljam,

 Ha nem volna népdal,
honnan tanulnánk meg a virágok nevét
            és a feketesas-fejű sors
                        nevét?
Szántottam gyöpöt,
            vetettem gyöngyöt:
        lélegzik
            a férfi tulipános szájává
fölhasított mező.

        A népdal kinyitja előtted
    a székelykapu-időt,
        a kun sírokat
            és avar kurgánokat,
    a tavakból
    vegyszerekkel rég kiirtott halak
    csattannak föl,
        hogy lássák:
még fölszegjük fejünket
            a parton
            átcikkan
    mellünk hűtőszekrényén
                egy kavics-zöld cserebogár.

    Ha nem volna népdal,
feküdnénk hosszan,
    rakétákkal ledöntött házsorok,
    világváros üvegtábla-szilánkjai,
    acélcső-gégeroncsai szikráznának
                    ki fölöttünk:
és az ürességben
        nem lüktetne
        többé semmi vér
                    semmi vér.

 

    Tornai József  költő, műfordító,  esszéista. Ha nem volna népdal című verse,  A többszemélyes én című kötetében (1982) jelent meg.
    
   Tornai mondja: A vers, a népdal a földhöz tartozásnak a vallomása, de föld és lélek szorosan összetartozik. Én azt hiszem, hogy az emberiség akkor kezdett rossz irányba fordulni, amikor nem énekelt, nem táncolt és nem költött énekeket magának. Tehát az a nép, amelyik már nem ismeri a népdalait, az akármennyire civilizált – mert a versemből is kiderült, hogy nagyon civilizált világot képzelek a katasztrófa fölé –, fokozatosan elszakad önmagától, a földjétől, a hagyományaitól. A népdal hihetetlenül mély réteg,  pszichológiai réteg – igaz, hagyományt szoktak mondani, pedig pszichológiai rétegeket is jelent. Én megfigyeltem, hogy azok az emberek, akik nem tudnak népdalt énekelni, távol vannak még a társaiktól is. Vagy hogyha nem tudnak komoly dalokat énekelni, csak magyar nótákat vagy gyönge marhaságokat, akkor elveszett emberek. A népdal hoz minket vissza a földre, a barátainkhoz. A szerelmünkhöz is a népdal kapcsol – szóval ez egy teljes egész világ!

(…)
     Engem a népdalban mindig az döbbent meg, hogy mennyire kozmikus távlatba vetíti ki az érzelmeit az énekes! Tehát, hogy valóban, a szerelmi élmény, az a Nappal, Holddal, égitestekkel azonosítható élmény az emberiség számára… Úgyhogy én ugyan megírtam a Minden szerelmek szerelmét, de az eredetinek a fantasztikus magasságát, azt nem lehet utolérni. Tehát teljesen új világ születik, amikor az ember beleszeret valakibe… itt erről van szó. De nem szájbarágóan van megfogalmazva, hanem az abszolút nagy költészet módján. Ráadásul a népdalban a strófák gondolatritmusban követik egymást: amivel végződik az előző, azzal kezdődik az új, de mindig jobban és jobban kiteljesítve az érzelmet, és ezeket képekben fejezi ki. Ráadásul az a hajlított dallam, amivel ezt éneklik, egy teljesen kozmikus és teljesen szerelmi világ. Ez a népköltészet óriás mivolta, ezért hiszi el az ember, első szóra, amikor Bartók az egyik tanulmányában kijelenti, hogy egy népdal ugyanolyan nagy és értékes zene, mint egy nagyzenekari mű.
 
    Az  ismert    ,,erdélyi zsoltár”

 Szivárvány havasán, felnőtt rozmaring szál, 

Nem szereti helyét, el akar bujdosni.
Ki kell onnan venni, új helybe kell tenni,
Ki kell onnan venni, új helybe kell tenni.

Új helybe, küő kertbe, szemem eleibe,
Háha megfoganik nekem szerencsémre.
Háha megfoganik nekem szerencsémre,
Nekem szerencsémre s másnak buszújára.

De nem az e virág, ki e kertbe virág,
Hanem az e virág, ki utcákon siétál.
Ki utcákon siétál, pántyikás fejvel jár,
Ki utcákon siétál, genge gyócs ingbe jár.

Áldott az ez apa, ki kertecskiét kertel,
S áldott az ez anya, ki virágot ültet.
Másnak, nem magának, más ember fiának,
Gyönyörűsiégiére maga magzatjának.

(…dallamát és első versszakát Kodály Zoltán gyűjtötte Gyergyóalfaluban 1910-ben, a többi strófa pedig Kallós Zoltán moldvai csángó gyűjtéséből való)

 rokona az alábbi vers:

Tornai József :  Zsoltárolás

 Istenem, miért olyan nyomorúságos, 

miért nem olyan dicsőséges a teremtés,
amilyen te vagy?

Istenem, te azért nyílsz ki,
hogy legyen hova szöknünk
ebből a tüskés paradicsomból.

Istenem, veled mindig
kivilágosodik a minden,
velem mindig elsötétül.

Istenem, ,,glóriá”-t
akartam kiáltani a szerelemre
s blaszfémia lett belőle.

Istenem, alig hihetem el, hogy néha
megszabadítottál a láng-télből,
amit szerelemnek hívnak.
Istenem, miért akartad úgy, hogy lázasan,
szenvedve, reménytelenül
szeresselek a keresztemen?

Istenem, hiába írom a verseimet,
nem tudom elmondani
a fájdalmát, hogy elveszítettelek!

Istenem, itt állnak a vázában
a piros, hosszúágú rózsák,
hogy enyhítsék hiányodat.

Istenem, egyedül vagyok,
ahogy a legtöbb teremtményed
egyedül van a földön.

Istenem, halld meg a bodza, a jázmin,
az olajfa, a hárs illat-zivatarában
is zuhanásom.

  





| Az Erdélyi Tündérkert Alapítvány és a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar közös honlapja | Lépjen kapcsolatba velünk |
| www.erdelyitunderkert.hu | www.marosszekikodalygyermekkar.hu | Cím: 4024 Debrecen, Szent Anna u. 20-26. |
| Postai címek: 545500 Szováta, Tavasz u. 91. Románia, 1092 Budapest, Knézich u. 5-7. | Telefon: +40 743 862 517, +36 30 689 01 67 |